Nyáron a kiállítások világa kissé a hajdanvolt majálisokéra emlékeztet, ahogy a forró napsütésben hömpölyög a tömeg és a levegőben a vattacukor illata lágyan keveredik a sültkolbászéval. A hangosbemondó slágereket, vagy épp érthetetlen mondatokat harsog és zenei aláfestésnek ott az állandó kutyaugatás :)
A résztvevők sokasága megoszlik, vannak ugye a kiállítók, akik "ökölbeszorult" gyomorral várják a megmérettetést és ideges tekintettel vizslatják a konkurenciát, vannak a kutyák, akik vagy haverkodással, vagy a ketrecben szunyókálva múlatják az időt és ott vannak a lelkes kutyimádó közönség, vagy csak az épp unalomból betoppanó bámészkodók.
A lényeg, hogy a látogatók többnyire nem bírják ki, hogy ne szóljanak egy- két jó vagy épp nem túl kedves szót az épp látott fajtáról.
A legutóbbi kiállítások egyikén csippentettem fel ezeket a morzsákat:
1. / A kiállításra épp beérő négytagú család lelkes kiskamasz tagja egy fekete bozontos kutyust akar fényképezni digitális masinájával, mire anyukája felháborodottan kapja ki a kezéből a gépet, : -Ne ezt, egy szebbet fényképezz!
Azt hiszem a dologról a kutyusnak és a gazdijának is megvolt a véleménye :)
2. / A beagle kör mellett elhaladó férficsoport egy tagja a kutyáinkat nézve ezt a "kedves" kifejezést tette: -Te ezeket is épp úgy elüti az autó mint a többit... A nem épp szellemes megjegyzést hümmögve nyugtázták a társai.
Ehhez már nincs is mit hizzáfűzni sajnos.
3. /
Nagyhangú "tenyésztő" mosolyogva mesélte alkalmi ismerősének, hogy van egy befogadott foghibás szukája, de befedezteti, mert törzskönyv nélkül is simán el tudja majd adni a kiskutyákat.
És a fajta szeretete, a becsület, az elkötelezettség?
4./ Kutyáinkra mutogatva, szintén család: na ezeket fényképezd, ezt a nemtommilyen fajtát, ez olyan jámbornak látszik :))
|