A résztvevők sokasága megoszlik, vannak ugye a kiállítók, akik "ökölbeszorult" gyomorral várják a megmérettetést és ideges tekintettel vizslatják a konkurenciát, vannak a kutyák, akik vagy haverkodással, vagy a ketrecben szunyókálva múlatják az időt és ott vannak a lelkes kutyimádó közönség, vagy csak az épp unalomból betoppanó bámészkodók.

A lényeg, hogy a látogatók többnyire nem bírják ki, hogy ne szóljanak egy- két jó vagy épp nem túl kedves szót az épp látott fajtáról.

A legutóbbi kiállítások egyikén csippentettem fel ezeket a morzsákat:

1. / A kiállításra épp beérő négytagú család lelkes kiskamasz tagja egy fekete bozontos kutyust akar fényképezni digitális masinájával, mire anyukája felháborodottan kapja ki a kezéből a gépet, : -Ne ezt, egy szebbet fényképezz!

Azt hiszem a dologról a kutyusnak és a gazdijának is megvolt a véleménye :)

2. / A beagle kör mellett elhaladó férficsoport egy tagja a kutyáinkat nézve ezt a "kedves" kifejezést tette: -Te ezeket is épp úgy elüti az autó mint a többit... A nem épp szellemes megjegyzést hümmögve nyugtázták a társai.

Ehhez már nincs is mit hizzáfűzni sajnos.

3. /

Nagyhangú "tenyésztő" mosolyogva mesélte alkalmi ismerősének, hogy van egy befogadott foghibás szukája, de befedezteti, mert törzskönyv nélkül is simán el tudja majd adni a kiskutyákat.

És a fajta szeretete, a becsület, az elkötelezettség?

4./  Kutyáinkra mutogatva, szintén család: na ezeket fényképezd, ezt a nemtommilyen fajtát, ez olyan jámbornak látszik :))